Voltam múlt héten doktor bácsinál, egy térd specialistánál. Miután megvizsgált, javallott egy térdrögzítőt, kapacitált a zöldkagyló kivonat további intenzív szedésére és jó utat kívánt teljes felelősséggel. Jól esett elhinni, hogy nincs nagy baj és elkezdett egy nagy kő legurulni a szívemről. Csütörtökön nyomtam is egy jó ötvenest a zalai dombokon, mert készültem a másnapi  Lovászi-Botfa útra. Úgy felpörgettem a dinamómat, hogy tönkre is vágtam. (Beesteledve száguldottam a dombokon lefelé és az energiaforrásomat leégettem, mert nem 40 km/h-ra méretezték.) Jobb, hogy most égett le, mintha a szilágysági dombokon, hegyeken.

Ahogy Karcsi írta, megijesztette az időjárás prognózis és lefújta a hármas edzést. Könnyen járt a szám, mert nem én mondtam ki a nemet, pedig én is igen csak gondolkoztam, hogy nem kéne tüdőgyuszit kapni. Nem kaptunk volna, de utólag okos az ember. De a szakestély kárpótolt minket, mert jól sikeredett este volt és még a reggeli mosogatás is nagyon tetszett. Szép kezek jártak a lugos vízben a tányérokon, poharakon. Enyhén másnapos fejem szülte is a jelzős szerkezeteket, pírt hozva a fiatal erdész lány arcára.

Karcsi fiatal kollégáját megkértem, vezessen Kanizsáig. Örömmel tette és út közben az is kiderült, hogy örömmel eljönne értünk Csíkmadarasra. Isteni gondviselés előfuvallata! Ennél optimálisabbat elképzelni se lehetne! Nagykanizsán hagyott autómba egy kanizsai bányász kolléga beül és eljön értünk, hogy haza vigyen Zalába. De remélem szeretett szerető első önkéntesünk nem azért szenvedett balesetet a lengyel sípályákon, hogy így legyen! Isten útjai kifürkészhetetlenek!

Annyira kifürkészhetetlenek, hogy a mai napon sikerült sokszoros telefonszám egyeztetés után elérni a zsibói lelkész urat, ki barátsággal kérte meghálálni, hogy meleg étellel, szállással vár bennünket. Ha időben, kora este 6-ra odaérünk, akkor az Istentiszteleten is részt tudunk venni. Jó lenne!

Így minden tervezett napunk szállása megoldódott. Pedig erre már nem is számítottam annyi kísérlet után. De az egek ura nem úgy akarta, hanem így. Remélem, kedvezni fog nekünk az út alatt is és a dombok-hegyek megbiciklizése mellett más megpróbáltatást nem szán nekünk.

András lelkesen felajánlotta segítségét a hátralévő előkészítő feladatokhoz, ha már eddig nem vett részt benne, finoman is szólva, megvezettetése okán. De az száradjon más lelkén! Én a legnagyobb segítség nyújtás lehetőséget abban látom, hogy ha Tornyiban valóban termett bőségesen körte, akkor annak tartósított, folyékony anyagából lásson el bennünket tartósan. Bennem így semmi kiegyenlítetlen számla érzés nem maradna!

Tehát a baj árnyéka eltűnőben és helyébe az árnyékot oldó fény türemkedik. Meg is néztem türemkedési prognosztikáját a 30 napos előrejelzésnél a neten. A mai napig azt kell mondjam, hogy csak így maradjon a napok közeledtével, mert kellemes hőmérsékleten kisebb záporokat jelez csupán. Jó jeleket küldenek nekünk az égiek, ami bátorít minket. Múlik a térdfájásom, lesz körtepárlat, jó időjárás, ... A biciklik kiléphetnek árnyékukból!

Golyóka