Zarándokok és Érdeklődők, Rajongók!
Karcsink tesztelte az első napi utunkat - kismotorral! Gratulálok! Világos, a veszélyes pontokat nyugodtan, erőfeszítés nélkül kell felmérni. Javaslom, Karcsi minden este, a napi célállomás után motorozza le a másnapi etapot, majd jöjjön vissza, aludjon gyorsan sokat és reggel velünk biciklizze le. Mi módon oldja meg, nem tudom, tegye meg érettünk!
Én ma magamat teszteltem. Ennyit még nem mentem a felkészülési idő alatt. Jelentem 94 km. Dunakesziről indultam, megnéztem pár Galga menti falucskát, Acsán szerettem volna megnézni a Prónay kastélyt, de csak kívülről láthattam a fogadalmi evangélikus templommal együtt. Így is szép volt. Milyen lehetett belül! Majd Vác felé fordulva Őrbottyánon és Fóton keresztül visszaértem az autómhoz Dunakeszire. Látva a Cserhát dombjait, lebiciklizve a gödöllői - dombságot, térdeim jelezték, ez sok km-es edzés volt. Már 60 km után kezdtem érezni, ha a szél nem kedvező irányban lengedezik, 80 után azt is észrevettem, ha egy vércse lecsapott előttem és szárnya aerodinamikája erősen szemembe vágott. Szép volt a táj, erre még nem jártam, de a vége felé önfeledt örömöt nem okozott.
Mi lesz, mikor 117 km vár ránk minimum ekkora dombocskákkal? Most már talán tudom, mire vállalkoztunk. Hajrá, előre!
Mondhatják két végén égetjük a gyertyát? Lehet, de nem sokféle öngyilkos szenvedéllyel, hanem talán hasznosnak nevezhető dologgal. Ezek pedig edzésben tartanak, feszesen tartják agytekervényeink izomszálait és remélhetőleg nem engednek öregedni, lassulni, csak amennyi elkerülhetetlen. A fene tudja mi van megírva és én nem hiszem, hogy elherdálnánk az időt, mi ránk szabatott.
Állítólag fejben dől el elsődlegesen, még az is, ha az ember túlhajszolja magát. Tegnap voltam egy dr. néninél, aki azt mondta: az is lehet Jóska, mikor visszajön, lapáttal kell magát összeraknom. Igen, ez is fejben dől el. De meg kell csinálni és nem csak magunknak! A hegyet azért másszák a hegymászók mert ott van. Az életet, amit kaptunk, meg kell tölteni, meg kell élni hasznos és szép dolgokkal.
Hányan nem tudják, milyen a katartikus öröm, mikor az áldozathozatal eléri célját? Egyre többen nem tudják, mert csak az állandó kényelem keresés, ami vezérel sokakat. Nem tudják, milyen saját magunk által elérni valamit, nem pedig bemenni a világplázába és megvenni, ne adj isten ellopni. Mert a mi utunk semmivel nem kerül kevesebbe, mintha beülnénk egy autóba és szállodákban megszállva, idegenvezetőkkel elmeséltetnénk, merre is járunk. De mi részesei, elemei leszünk a természetnek, alapos szemlélői a környezetünknek, fénytörő burok nélkül találkozunk emberekkel parókiákon, kocsmákban, a hegyeken. Nem papíron látjuk a GDP-t, hanem tapasztaljuk. Egy aktív, alkotó molekulája leszünk a térnek ahol járunk, részesei leszünk környezetünk vérkeringésének. És vigyáznunk kell magunkra, mert ha a vérkeringésünk leállna, akkor célunk, életünk tartalmas megélése nem sikerülhet. Ezért is van szükség az energiára, ami nem csak bennünk, hanem szeretteinktől, barátainktól, szurkolóinktól is jön!
Aztán, hogy jól kitekertem, kielmélkedtem magam, bevertem jó pár fröccsöt. Mert az életünk sok síkon zajlik!
Golyóka
