Május 14 csütörtök este Szeged

Szőke Tisza

Hol kezdjem­­? Az esténél, Polyvás Tomi pazar pacal pörköltjénél, a délutáni kettő defektnél, a mórahalmi első epernél, a tompai Redl kápolnánál, a kelebiai köpködős kocsma előtti ránk kérdezésnél: Csiikba mentek? Mind fontos, mind élmény és meglepetés. De több annál, uutravaló és lelki töltekezés. Forog a biciklid kereke, élvezed, hogy gyorsul, élvezed, hogy tudod tekerni és fáradsz. A nyereg több mint kényelmetlen, a lábizmod fáj vagy szúr, de ha rád köszönnek és megtudják mi a célod, látszik szemükön, hogy meghökkennek, elgondolkodnak, a távolságon, talán magukon és melegen kiivánnak szerencsés joo utat!

Van egy nagy magyar zászlónk. Mert milyen lenne más? Ki utunkon segiit, támogat, megkérjük, iirja alá, hogy elvihessük Babba Máriához. Nem gondoltam volna, hogy ez az egyszerű kérés, kölcsönös gesztus iily őszinte melegséget tud termteni és sugározni emberek szemében kortalanul. Mert ez látszott a mórahalmi Mini Magyarország Park jegyárus nagyon fiatal leányka szeméből, ki féláron engedett be bennünket és ez a bicikli szerelő arcán, ki előresorolva javiitotta András gumiját. Van lelke az embereknek. ha falaznak is körülötte. A világ álliitólag „fejődik”, fejlettebb kőművesek kellenek az épiitkezéshez.

De meg ne feledkezzünk a selmeci hagyományról! Zalakaroson zajlik a szakmai konferencia, mely ma este szakeséllyel mélyiiti a friss ismereteket. Hát ez sem bonyolódott le nélkülünk. Kis összebeszéléssel spontán telefonhiivást kaptunk torténelmet iiró elnktől, Balhés Charlitól, hogy élünk-e még? Élünk és tekerünk, elmélkedünk, melyet bizonyiitandóan András a baj és tragédia megkülönböztetéséről szóló székely történetet megosztotta a kriglijét szorongató cca. 200 emberrel.

És azzal fejezem be, amivel kezdeni kellett volna, mert a kezdet és a vég!

A pacalpörkölttől a Tisza partján biciklivel kellett szállásunk felé tekerni – de szép volt. Miért? Mert a parti lépcsőket megtöltő ifjúság mindent felülmúlva bizonyiitotta, hogy a szerelem virágjának sziirmai soha nem hullanak le, mindig termékenyek maradnak!

Már nem is érzem a lábamon a fájást!

Golyóka