Május 15. Péntek, 22:25, Gyula, Erdei iskola a Fekete Kőrös partján
Üdvözlünk Quatar, Jó szerencsét Leoben, Hello Pécsi Lányok, Puszi Budapest, ölelünk Mindenkit!
Hiába tűnik változatlannak az Alföld, mégis számlálhatatlan a látnivaló és élmény, mely szüli a gondolatokat. Pedig fenyegetően indult a nap, a borongós ég beborult és szórni kezdte szitáló cseppjeit. De nem menekülhettünk előle, mert a hódmezővásárhelyi bicikli szerviiz csak 9-kor nyit és András járgányát reperiirozni kell, külső gumija zabálni kezdte a belsőket. Vásárhely előtt csattanás és a harmadik defekt is bekövetkezett. Gyóntató papunk nem örült volna a hirtelen kiszakadt szavaknak, mely pár perc múlva ellenkezőjébe fordult. A baleset közelében lévő csárdánál egy méregető férfi megszóliitott bennünket, hogy miben segithetne, mert itt áll kombijával? Bicikli Andrással autóba, Karcsi, én biciklire és irány a város, ki a szerelőhöz, kik a boltba reggeliért. És akkor jön a csoda folytatása. Miig leparkolunk egy nagy kajabolt előtt, mellénk gurul egy hölgy és megkérdezi: Önök a nagy utazók, kik barátjának épp segiit a férjem? Leesett állal mondjuk – Igen és megragadva a véletlen egybeesést azonnal felvetjük, hogy lenne még egy kis probléma. De a feleség közbevág: Tudom, a zászlót alá kellene iratni a férjemmel. Megoldjuk! Meg is oldódott, de estig nem birtuk összerakni hárman együtt az információáramlás vonalát.
Ezek után, a készülődő égszakadás ellenére letelepedtük teljes nyugalomban egy söröző udvarán nádfedelű sátortető alá és urasan elfogyasztottuk reggelinket kisüstinkkel indiitva. Mert majd csak az eső is megoldódik és bőrünk nem ostya, mi pedig csak nem az áldozati bárány. S lőn világosság! Esőruhánkba burkolózva, sűrű csepegésben indult a tekerés 100 km-re. IIrta a prognosztika, mondták telefonon a szurkolók, hogy felénk tart az égi mosogatógép, programozása az erősen szennyezett tárgyakra történt.
Tán nem vagyunk szennyesek, zarándoklatunk már meghallgatásra talált, vagy mi történik velünk? Körülöttünk a távolban látjuk, hogy esik, de nekünk le kellett venni a védő öltözetet, mert csak belül izzadtunk és áztunk. Hihetetlen, de megkiimélt bennünk az ég. Nem beszéltünk róla, de mindhárman tudtuk, a defekt súlyánál nagyobb ajándékokat kaptunk.
Közben gurulva a kerekeken ismert és ismeretlen madarak táncolnak előttünk a légtér tánctermében, ragadozók lecsapnak a tápláléklánc nevében és délkeletnek megpillantjuk a nagy siikság végtelenjének végét. A Király- erdő észak-nyugati nyúlványainak sziluettje. Közeledünk, üti meg sziivünket és erősödik bennünk az érzés. Azok a hegyek még mindig állnak, azok a folyók még mindig folynak, azok az emberek … és érzünk és várunk. Mert akármit kellett hallgatnunk évtizedeken keresztül, egyik ágon nagyszüleim patikájára, másik ágon a nagyszülők földjére, csak úgy gondoltunk, hogy az a miénk! Ahogy a folyó viizé a meder és a mederé a viiz. Nem létezik egyik a másik nélkül!
De ahogy mondtam és történt, gurultak a kerekek, elérve a Kőrösöket, hogy nőljön az érzés, mert honnan is futnak ezek a folyók! Begurultunk a Fekete Kőrös partján a helyi erdészet erdei iskolájába ismeretlenül, ahol rég nem látott és nagyon várt vendégként fogadtak bennünket. Mi pedig tátottuk szánkat a körbe ölelő erdő közepén látottaktól, melynél a beszélgetést élveztük jobban, mit igazgató úrral tehettünk.
Most pedig nagyon késő lévén, alkalmasint átadom az iirás lehetőségét a már horkincáló cimboráimnak, cizellálják ők tovább az eseményeket.
Jó éjszakát mindenkinek!
Golyóka
- V. 16. szombat, 8:15, Még mindig az erdei iskola
Várjuk az újabb csodát, mert kora hajnal óta szakad az eső. Reggel 7-re terveztük az indulást, mert 127 jelzőkő mellett kellene ma elhaladni. Mikor pedig ezt iirom, készülőben az újabb csodás meglepetés. Már alig csöpög. Imre bácsi, az iskola aranykezű erdész főgondnoka körbe táncol bennünket villás reggelivel, történeteivel, tájleiirásaival, hogy öntse belénk a lelket. Ő tudja, hogy kell mennünk, dolgunk van, mit el kell rendezni.
Pakolunk, András újra tervez és levág 17 km-t. Még kicsit várat az idő, de engedni fog. Mi nem akarunk küzdeni a természet ellen, fogadjuk ajánlatát és élünk vele.
Jó szerencsét!
Golyóka
