Szentjobbról nekem -Karesz- vissza kellett jönnöm Magyarországra, mert hétfön egy ünnepségre voltam hivatalos Pestre. Ezért én a finom ebéd után álmosan bicajjal elindultam Debrecenbe. Kegyetlen ellenszélben vánszorogtam. Mire elértem a magyar határt alig álltam a lábamon. Elég dombos is volt , de a fő nehézséget a szembe szél jelentette. Debrecenben könnyen megtaláltam a szállásom. Reggel mostam is, aztán a nagyobbik fiamék felvittek magukkal Pestre. Eközben a kemény mag - Golyó és András - nyomták a pedált egész nap a Szilágyságban. Este fél 7re értek Zsibóra. Fáradtan, de szerencsésen megérkeztek.

Holnap reggel nekem korán csörög a telom, mert 3,30kor indulok bicajjal le Létavértesre a határra. 6kor nyit a határ. Ott vár majd Tóth Pista nagyobb fia kocsival és visz a többiek után Zsibóra. Ott ujra egyesül a csapat.

Karesz