Hölgyeim, Uraim!

Pakolok, pakolunk. Kitömtem a biciklis táskát. 12,5 kg. Súlya van és nő bennünk is az izgalom, a feszültség. Már nincs visszaút, ahogy a P. Mobil is énekli: Menj,az úton menj tovább! Ne nézz, ne nézz vissza már! És mi elindulunk 3 nap múlva, ahol "állnak még azok a fák, élnek még azok az emberek". Elmegyünk birodalmunk Ny-i sarkából egy K-i sarkáig, hogy megizzasszuk testünket, lelkünket. Edzük magunkat, hogy tudjunk egyenesen állni a tükör előtt, tudjunk tiszta fejjel térdet hajtani az oltár előtt, tudjunk tiszta levegőn tiszta fejjel gondolkozni. Mert a birodalom két sarka között lehet miről elmélkedni a nyeregben, a fűben, a csapszékben. El fog válni a szíve a májától, a fontos a lényegtelentől. Soha nem felejtem el, mikor Lakatos Csaba barátommal egy alkalommal Gyergyón egy örmény családnál vendégeltek meg bennünket. Fogyott a puliszka, fogyott a szilva - és almalé, peregtek a szavak, pergett a történelem. Szállásunk felé nem ártott az éjszakai friss levegő és így ágyunkra lerogyva, némán egymásra nézve, tiszta fejjel tudtunk szinte egyszerre megszólalni: Nekünk bárki mondhat amit akar, aki ezt nem tudja, nem érzi, az elmehet a ... 1000 km biciklizés alatt pedig elválik a savó az aludttejtől.

Szóval kezd forrni a víz és közben összeszedtem a kellékeket is. Mert az elmélkedés mellett az eszközökre is szükség van. Biciklis ing, biciklis zokni, láncolaj, kutyariasztó, tartalék küllő, ... apró meglepetések segítőinknek. Nagyon remélem nem robbanunk le, mint Károlyunk a motorkájával a Kárpátok meghódításakor! De ha gördülő egy lóerős járművünk bírja is, a lábaknak is bírniuk kell. Meg fogjuk csinálni, okosan, hogy ne rokkanjunk bele. Nem 20 évesen, hanem "ötvenesen", hogy utána még focizni is tudjunk!

Hajrá Bandi! Hajrá Karcsi! Hajrá Golyóka!