- V. 14. 7:15 Baacsalmaas, Saarga Csikoo Panzió
Jó reggelt Alföld, jó reggelt Magyarország!
Feleebredtünk riasztaas neelkül, kellemes zsibbadaassal, főleg alsó izomzatainkban. Meelyen, nagyot aludtunk, mert a tegnapi, harmadik nap meelyre húzott bennünket. Baacsbokodon. 10 km-rel a Saarga Csikó előtt, hiaaba ittuk meg a frissiitő aarpaleet, a bicikli alig akart menni. A termeeszet igencsak marasztalni akart bennünket, hogy eejjel is szemleeljük a kalászosok fejlődését, a vadak esti kalandozását. De nagyon nem voltunk kiiváncsiak a Hold esti énekére, inkább a Sárga Csikó csapszék levére.
De félre a nyafogással, mert Ági néni (András kollégiumi szobatársának anyukája) fenséges fasirtja, sült szűzpecsenyéje, fejes salátája, flaska bora mély nyugalommal küldött ágyba bennünket. Mit ne mondjak, esteis, most is finom kezek izomlaziitó uujgyakorlatai nem esnének rosszul, főleg, hogy szakad az eső. De azzal főzzünk, amink van. Reggelizzünk!
Nagy az Alföld, pedig még alig láttunk belőle. Nézel bármely irányba és nem látod a végét. Akár a gabona táblák tetején, akár a serkenő kukoricásokon vezeted szemedet, a tekintet a végtelenbe vész. A végtelenbe, melytől várjuk a célt, melybe tudatosan tekerjük a bringát. Nem veheti kedvünket senki, hogy a visszalévő 800 km-t meg ne csinálnánk. Amikor pedig ezt iirom, a szakadó eső eláll, nyitja kapuját uujra a természet, hiiv, hogy lássuk, érezzük. Lássuk és érezzük az elvirágzó sárga repcevirág mézes illatát, a nyiiló bodzások bólintó virágtányérját, a fehér ruhába öltözött akácosok menyasszonycsokrát. Érezzük a kaptárjaikat megtölteni igyekvő méhek illat paradicsomát.
Megyünk tovább, ma meg kell látnunk a szőke Tiszát!
Golyóka
