május 19 kedd

Újra egyutt a csapat

Én reggel 3kor keltem Debrecenben, összekészültem és indulás le a határra Létavértesre. Majd lefagytam a bicikliröl.6kor nyitott a határ, meglepetés volt, hogy nem Pista fia várt a Dokkerrel, hanem Pista a kis Dáciával. De betettük abba is a bicajt. Kb. féluton jártunk amikor a kocsi defektet kapott. ki a  bicaj, fel a potkerék, vissza a bicaj. Aztán gumiszerviz keresés, ott a bicaj ismét ki, majd be. A fiuk Zsibon vártak ránk plussz egy órát. Zsibótól az út kb.90 km volt Bonchidáig. Volt benn egy vizválasztó is amit nagy nehezen megmásztunk. A lefelé vezető út kavicsos volt lépésben jöttunk lefelé. Az út végefelé voltak még rövid nagy emelkedök. Sok olyan falunk jöttünk keresztül, ahonnét már az utolsó magyar is meghalt. Nagyon látszik hogy mindent megtesz a román, hogy eltünjön a magyar innen. Aztán majd megkérdezhetik, mi közötök van hozzá. Ez nagyon szomoru.

Bonchidán a vendéglátonk Marika néni, 63 éves, szép tiszta kis házban alszunk, fejedelmi vacsora is benne van a szállás árában. Én vacsi után beájulok az ágyba és alszom egyböl. A fiuk elsétálnak Marikéval ás megnézik a Bánffy kastélyt.

Mai uticélunk Szászrégen.

Karesz